Belülről fakadó szabadság
Fiatal korom óta keresem az életemben azt az érzést, amit szabadságnak vagy a kiteljesedésnek lehet nevezni. Tradicionális, vallásos családi környezetben nőttem fel egy erdélyi kisvárosban. Ebben a zárt közegben mindig feszegettek mély, a létezéssel kapcsolatos kérdések, de számomra kielégítő válaszokat nem kaptam. Mikor a huszas éveimben Budapestre költöztem, egyszerre kitárulkozott előttem a világ, sok mindennel találkoztam, ami eddig ismeretlen volt számomra. De ezek az új minták/szemléletek színes repertoárjával való találkozás azzal is járt, hogy néhány év intenzív beszippantás után megálltam, hogy önmagamban egyetlen belső igazsággá tudjam mindezeket sűríteni.
Az így megszületett személyes igazságom, a magamon átdolgozott világkép kialakítása azt az igényt hozta magával, hogy elkezdjek azon a úton járni, amit helyesnek látok. Ez kalandokkal teli éveket hozott, ami végül azzal a tanulsággal járt, hogy a szabadságot nem lehet kívül megtalálni úgy, hogy követek hozzám közelálló elképzeléseket (pl. ökofalu mozgalmak, tanulócsoportok, helyi gazdaság), hanem a szabadságot az önmagamhoz való kapcsolódáson keresztül tapasztalhatom meg. Ezen időszakról a Szabad Lét blog oldalamon írtam többet.
Azt tapasztaltam, hogy legyen bármennyire nemes egy elképzelés/cél, annak megvalósítása valahol eltérül, megfeneklik, ha nem egy önmagammal kapcsolódásból születik meg a szándék és a cselekedet. Döntéseimet nem az ésszel levont következtetések láncolatából (agyalás) hozom meg, hanem a sejtések, érzetek visznek előrébb mindig egy lépéssel, hogy mi az, amit tennem kell. Ehhez szükséges, hogy befele figyelek, hogy lássam, mi akar mozdulni bennem, mi az, ami ki akar tárulkozni, mit érzek legbelül magamban igaznak vagy hamisnak. Mindezt lehet úgy is nevezni, hogy a forrásomhoz/szellememhez kapcsolódok. Ha e szerint teszek, akkor úgymond a "küldetésembe" kerülök. Ilyenkor érzem leginkább magamat szabadnak.
Ez az út bőven egy éve kezdődött el és folyamatosan bontja magát. Ez azzal is jár, hogy el kell engednem az életemben olyan dolgokat, ami fontosak számomra. Ehhez a belső vezetettséghez alázat és elfogadás szükséges, hogy ami meg akar történni, azt engedem, hogy megtörténjen.
a kép forrása: https://unsplash.com/photos/fUDCtAQhdjE
Ludescher Ottó, 2023-05-17, módosítva: 2024-02-18