Jóllét Forrás

találkozási tér

Szabad gyerek tanulóközösségek

Mikor a gyerekekre gondolok, hogy az új világban milyen környezetben lenne a legjobb felnőniük, nevelkedniük, akkor az van bennem, hogy abban a világban, amelyben mi felnőttek kiteljesedettnek és  szabadnak érezzük magunkat, az lesz lehető legjobb a gyermekeink számára is. Abban a környezetben amiben mi jól vagyunk, abban a gyerekeknek is jó.
Ennek tükrében nem az a kérdés, hogy milyen a jövő iskolája, hanem az, hogy milyen a jövő társadalma. Ha jó tanulókörnyezetet szeretnék a gyermekem számára, akkor azon érdemes elgondolkodni, hogyan tudok egy helyi közösség szervezésében részt venni. Olyan kérdések merülnek fel, hogy az a helyi közösség milyen elvek mentén működik, abban megtalálom-e a helyem a magam számára. Mennyire van a közösség működésében benne az, hogy minden közösségi tag jóllétét támogatja, és mennyire teszem bele magam, hogy tehetségemmel, lelkesedésemmel egy ilyen közösség működését szolgáljam.
Ha erős a kohézió egy helyi közösségben, ha összehangolódás van az értékek és célok mentén, akkor az közösség tudja nyújtani a gyerekei számára azt a tanulókörnyezetet, amelyben a gyerekek szabadon tanulhatnak és szárnyalhatnak.
Maga egy nagy tanuló és szocializációs környezet a gyerek számára az egész helyi közösség, beleértve az embereket és a tereket, de bizonyára szükség lesz egy szűkebb térre, ami csak a gyerekeké. Lehetne ezt iskolának nevezni. Jóval másabb lesz, mint amilyen képünk most van egy iskoláról. Inkább merném nevezni  egy gyerekközösségi térnek, ahol kicsiben zajlik ugyanaz a tanulás, kísérletezés, közösségi együttműködés, ami nagyban zajlik a helyi közösségben. És a gyerekközösség ugyanúgy fenntart egy autonómiát, ahogyan a felnőttek a helyi közösségben, aktív alakítói annak, ahogy vannak és működnek együtt.

Tanulóközösségek
Amit a szülő és a közösség tud tenni: 

  •  jól működnek helyi közösségként, példát adnak nagyban, hogy úgy működjenek a gyerekek kicsiben
  • megteremtik a szükséges erőforrásokat: helyet, épületet, eszközöket, aszerint hogy mit igényel a gyerekek autonóm közössége
  • új tudás és impulzusok behozói: a felnőttek azon a területen, amit szenvedéllyel szeretnek végezni, ami számukra szívükhöz közel van, felváltva bemutatókat, műhelyeket tudnak tartani az érdeklődő gyerekek számára.

Ebben a környezetben nem lehet beszélni arról, hogy van egy vagy több személy, akit "tanár"-nak vagy "tanító"-nak neveznek, mivel  a tudás, a tapasztalatok megosztása egész más módon zajlik, mint egy iskolai környezetben. Akik tudás behozók, azok a felnőttek/szülők felajánlanak valamilyen foglalkozást egyszeri, vagy rendszeres alkalommal, de ugyanígy a nagyobb gyerekek, akik valamit elsajátítottak a felnőttektől vagy a könyvekből/internetről. Olyan, hogy osztályok, nincsenek és a gyerekek vegyes korosztályban vannak együtt. A kicsik tanulnak a nagyobbaktól, ahogy amikor nagyobbak lesznek, tőlük is tanulni fognak a kisebbek. Olyan, hogy szándékolt tanítás nem létezik, mindenki szabadon dönti el, hogy érdeklődése szerint mit, mikor, hol és hogyan sajátít el.
Ugyanakkor abban a képben, amit én látok, vannak stabilan felnőttek a gyerekközösségben. Valószínűleg egy férfi és egy nő, akik nem tanítók, hanem úgymond "apukái" és "anyukái" a helynek és az ott levő gyerekeknek. Olyan embereket tudok elképzelni ebben a szerepben, akik finom érzékenységgel látják a gyerekeket, biztonságként vannak ott számukra, inspirálni, motiválni tudják őket. Átlátják a környezetet és a szülők, felnőttek támogatását megfelelően tudják igényelni, hogy az a gyerekek számára lehető legjobb legyen. 

Ludescher Ottó, 2023-08-11, módosítva: 2023-09-29

<< Írások