Róka jár
<< P. Horváth Andrea írásaiBizony, itt időnként róka jár. Nem csak a kertek alatt. Bemerészkedik az udvarokba is, és ha a tyúkok nincsenek jól körbezárva, lopkod.
Más itt, mint egy nagyváros szélén. Oda is beszöknek a vadak. Amelyiknek bejön, az szemetes kukákat fosztogat. Ahol én laktam két évet, ott az építkezések szorították őket egyre jobban. Csakhogy ott leginkább a fácánokra vadásztak, ha még volt egy kis terület akár, ahol rájuk lelhettek. Azután leginkább megbolondultak, gyenge macskákkal viaskodtak vagy telepet őrző kutyák áldozatává váltak.
De itt más. Itt benne vagyunk a természetben és alázattal kell tudomásul vennünk, hogy a természet is kiveszi a részét a magunkénak hitt tulajdonainkból. Néha csak mint a középkorban: dézsmálnak. Például a pockok. Azután ha az idő engedi, madarak ide vagy oda, a férgek tüntetnek el palántákat trükkös módon. Jó, ha a harmadát. Van úgy, hogy a felét.
Éreztem a róka jelenlétét éjjel. Egészen közel volt. Még a kutyák is másképp ugattak. Minden vadra másképp ugatnak. Nem csak a szagát, az egész lényét éreztem. Láttam magamban a szemét, ahogyan megáll és nézelődik a sötétben: merre is vár rá a finom falat.
Másnap a szomszéd három maradék tojótyúkja tűnt el. Csak néhány toll maradt utánuk. És a bánat.
Azóta érzem a rókát, amióta vele estem át a tűzkeresztségen. Itt mesélek róla:
https://podcasters.spotify.com/pod/show/nyolcadik-let/episodes/A-rka-et7ldf/a-a50uilc
(A kép Tessényi Judit alkotása, amelyet A nyolcadik lét körünkben festett a történethez.)
P. Horváth Andrea, 2025-01-18