Bevezető- Gyertyános
<< P. Horváth Andrea írásaiSokan értetlenkedtek, még többen leírtak magukban és elfordultak tőlem az elmúlt évek során. Miért léptem ki a csodálatos életemből valami fura ismeretlenbe? Család, férj, vállalkozás, szépen berendezett kertvárosi ház, jó autó, lelkesedéssel végzett munka, üzleti körök, médiaszereplések, elegáns ruhák, utazások, baráti társaságok, közösségi szerepvállalás…
Mert azt éreztem, a tehetségemmel nem azt szolgálom, amire születtem. Felépítettem egy puha életet, amiben kényelmes üldögélni ugyan, ám ez egy hallgatásokkal, félrenézésekkel és udvariaskodásokkal kibélelt lélektelen fészek.
Van valami, a jelen rendszer anyagi fontosságain túlmutató, valódi Élet.
Magányossá váltam.
Előbb azokkal váltunk szét, akikkel érdekkapcsolatunk volt. Nincs üzlet, nincs barátság. Habár milyen barátság is volt ez valójában?…
Azután azok a kapcsolatok is szétporladtak, amelyek lelki síkon éltek az energiámból, valamiféle hiányból fakadva. El nem gyászolt gyász, felnövekedésében megakadt gyermek-felnőtt, megszokásra épülő kapaszkodás: nevezhetjük ezeket karmikus kapcsolatoknak akár.
A lényeg, hogy nem tiszta, nem a szabadságból fakadó kapcsolódások ezek mind.
Amint hogy az önmagukat a spiritualitás útvesztőiben kereső új ismeretségek sem voltak azok. Egó, zártság, megakadás és torzulás okán én, mint tükör, nem voltam elviselhető ezeknek az embereknek. Sehová se fértem be. Ahogy a szabadságot megtapasztaló madarat sem lehet kalitkába zárni. Ha mégoly szép, tágas és kényelmes is az a kalitka.
Egyetlen társam maradt: a belső hang. Nevezhetjük ezt Istennek, szellemi létezőnek, belső útmutatónak. Azt tudom, hogy kezdettelen kezdetek óta itt van. A részem.
Időnként valamilyen álom, jel, látomás vagy belső késztetés formájában nyilatkozik meg. És akkor azt kell tennem. Leírnom, kimondanom, megtennem. Lemondani munkát, bezárni vállalkozást, elengedni a házasságot, a szépen berendezett otthont, kilépni a népszerűségből, elindulni egy ismeretlen helyre.
Ahogyan egyre erőteljesebbé vált ez a belső kapcsolódásom, mind nehezebb döntéseket is hozott magával.
Itt-ott felismerhető, mi is ez az egész. Tamás evangéliumából különösen nyilvánvaló, amint hogy Jézus Krisztus lényében eggyé válva mutatkozik meg és fejezi ki önmagát. A Forrás.
Mikor meghoztam a legnehezebb döntéseket és kinyilvánítottam, hogy kilépek a korábbi életemből, lezárom a vállalkozásom, elindítom a válást és elköltözöm, összetalálkoztam valakivel, aki ugyanezt az utat járja. Hagyományos nézőpontból nem értelmezhető a kapcsolatunk. Egy ideig próbáltuk elmagyarázni, egyáltalán csak meghatározni a kapcsolat mikéntjét. Manapság magamban leginkább szövetségnek nevezem. Szövetség szellemi, lelki és egyre inkább fizikai síkon is.
Az, hogy néhány hónapja rátaláltam a helyre, ami küldetésem bázisa, szintén egy nagyon erős belső jelzésnek köszönhető.
Hatalmas a kontraszt a korábbi életemhez mérve. Mások számára talán még félelmetes is. Többeket távol tart, hogy lássák.
Néha nevetve, máskor szomorúan tapasztalom, hogy kevesen képesek akár csak ide is érni erre a helyre. Különös módon működik ebben közre az időjárás, egy váratlan esemény vagy épp a közlekedési helyzet.
A fizikai hellyel együtt a virtuális kapcsolataim is komoly átrendeződésben vannak: az online térben, amelyet szövetségesemmel együtt szervezünk, szintén távol maradnak a korábbi kapcsolatok, egy-egy igazán elkötelezett társat kivéve.
Hadakozhatnék, kapkodhatnék a figyelem után. Nem teszem. Tudom, hogy egyetlen dolgom van: szabadon járni azt az utat, amerre belső iránytűm vezet, hogy az út során tehetségem teret kapjon. Mindannyiunkat tisztán szolgálva. Még ha ez most nem is látszik.
Nem kiabálok már. Nem akarok megváltani már. Nem vágyom a figyelmet.
Csak teszem a dolgomat itt, Gyertyánosban. Úgy, ahogyan belőlem fakad.
P. Horváth Andrea, 2025-01-18