Jóllét Forrás

találkozási tér

Hívás kapcsolódásra

"Azt gondolod, hogy mivel érted az „egyet”, ezért érteni fogod a „kettőt”, mert egy és egy kettőt alkot. De elfelejted, hogy meg kell értened az „és”-t.” Jalāl ad-Dīn Mohammad Rumi

 

Felhangoló

Ahogy próbálunk eligazodni a globális menekült és gazdasági válság, az ökológiai katasztrófa ás növekvő társadalmi különbségek világában, egy sokkal mélyebb kihívással kell szembenéznünk, amelyet nehezebb átlátni, főleg beismerni és mégis minden más középpontjában áll – a kapcsolati válsággal.

Annak ellenére, hogy vágyunk a kapcsolódásra és az összetartozásra, egyre többen élünk elszigeteltségben, magányban, szorongásban és félelemben.  Gazdasági, politikai és társadalmi rendszereink pedig egyre távolabb taszítanak bennünket egymástól – megrendítve az intézményeinkbe és egymásba vetett hitünket.

Az elmúlt 8 évben az Együttműködő Társadalom körül végzett rengeteg elméleti munka, beszélgetés és álmodozás, amelyben néha voltak önfeledt pillanatok és a CsoportLélek megmutatta a kisujja körmét, hogy aztán újra átadjuk magunkat a távolodás dinamikájának-,  segített felismernünk, hogy a tápláló, bizalomra épülő kapcsolatok mennyire létfontosságúak nemcsak a viharok átvészeléséhez a személyes és családi  életünkben, hanem a társadalmi szövetünk átalakításához is.


Miért szükséges és hogyan hiányzik az emberi kapcsolat a pozitív társadalmi változások elindítására irányuló erőfeszítéseinkben?

Bár vágyunk a kapcsolatra, kapcsolataink túl gyakran szorulnak háttérbe más igények és prioritások mellett. A különbségeinket gyakran kihasználják, nem erőforrásnak tekintik és a kapcsolatok megszakadnak, ami mérgező polarizációt táplál. Hogyan ápoljuk a kapcsolati kultúrát a mentális egészségügyi válság, a társadalmi konfliktusok és a globális világjárványok közepette?

Az előttünk álló kihívások összetettsége és súlyossága elsöprőnek tűnik, de nem jutunk előbbre, ha először nem látjuk, nem halljuk és nem értjük meg egymást. Amikor empátiát, kölcsönösséget, sebezhetőséget és kíváncsiságot viszünk be interakcióinkba, úgy érezzük, hogy látnak, méltányolnak és megértenek. Képesek vagyunk értékelni azt, ami megkülönböztet bennünket, és ami közös bennünk. 

Remélem, hogy ez hívás emlékeztet arra, hogy ha minden tevékenységünk középpontjába az egészséges, bizalommal teli kapcsolatokat helyezzük, akkor az önmagunk, családunk, munkánk, közösségeink és társadalmunk számára mérhetetlen előnyökkel jár. Arra vágyunk, hogy egy egészséges és virágzó kultúra részesei lehessünk, amely előtérbe helyezi a köztünk lévő kapcsolatokat. 

Az élénk emberi kapcsolatok központi szerepet töltenek be egyéni egészségünk, szervezeti hatékonyságunk és kollektív jólétünk, mint társadalom szempontjából. A különböző tudományterületeken végzett tanulmányok azt mutatják, hogy ösztönös késztetésünk van egymás tükrözésére és a koordinációra, a kapcsolatok kialakítására, valamint egymás segítésére és támogatására.

A kapcsolatok  mindig annak a középpontjában állnak, amiért érdemes élni.

A kapcsolataink azok, amiért érdemes élni.

De ha belegondolok (még) nincs olyan transzperszonális kapcsolatom, amely átüti az elkülönülés falát, amelyért igazán érdemes élni.

Még mindig az egymástól elzárt lelkek világában élünk.

Természetesen van családom, gyerekeim és unokáim, de szembe kell néznem vele: Nincsen olyan csoportszintű evolúciós kapcsolódásom, amely egy teljes spektrumú létezést ad és tiszta szolgáltatóvá tesz, ahol minden képességemmel hasznosulok a többiek számára.

Már nem elegendő az egyéni teljesítmény,  hanem az emberek olyan csoportjáról van szó, amely úgy működik, mint egy „húzóháló”, amellyel a mesebeli öregember kifogta az aranyhalat. Az érték és bizalom alapon együttműködő emberek csoportja, amelynek a tagjai a képességeik alapján, egyenrangú viszonyban és szabad akaratukból választják egymást.

Ez az az evolúciós lépcső, ami előttünk áll.

Ezt már tudtad. Akkor miért írsz róla?

Azért mert a domináns kultúránk – amit örököltünk, igen, de mi is állandósítunk  és továbbörökítünk– másodlagosként kezeli a kapcsolatot. Második a munka, vagyon, társadalmi státusz, és a „megkapjam, ami az enyém” után. Politikánkban, közösségeinkben, egyetemeinken és digitális világunkban a különbségeinket kihasználják, miközben egymás ellen fordítanak bennünket magán- vagy politikai haszonszerzés céljából. Kapcsolataink szem elől tévesztésével a mentális egészség, a magány és a mérgező polarizáció válságával kell szembenéznünk, amelyek pusztítást végeznek magán- és nyilvános szféránkban.

A széthúzás gyökerei mélyen húzódnak. A termelékenység és a hiperindividualizmus tisztelete alakította őket a kölcsönösség és a gondoskodás rovására. Akár érezzük ezt a fájdalmat, akár már zsibbadtak vagyunk tőle, mindannyian elszenvedtük az erkölcsi sérülését.

Tehát itt vagyunk: kétségbeesetten vágyunk arra, hogy ne csak értelmesen kapcsolódjanak egymáshoz, hanem egy olyan kultúrában éljünk, amelyben a kapcsolatok virágoznak. És bár egyre képzettebbek vagyunk a fájdalom diagnosztizálásában és az azt fenntartó rendszerekre való rámutatással, a kapcsolat ápolására irányuló stratégiáink hiányosak.

Ha nem erősítjük aktívan azt, ami értelmet ad az életünknek, a kapcsolathálót, amely nagyobb biztonságban tart minket és segít boldogulni, az alapot, amelyből maga a társadalom keletkezik, mit csinálunk?

A „Hívás” célja, hogy beszélgetést indítson el, és cselekvésre ösztönözzön a sokféle környezetben és szerepkörben, amelyben élünk. Nem előíró tervezetet ad elő, hanem szeretné előállítani a megért tapasztalatainkból elérhető és adaptálható ötletek halmazát az emberi kapcsolatok miértjéről és a kapcsolódás mikéntjéről. 

Alapozóként hatékony eszköz a közös munkánk megkezdéséhez, valamint a közös megértés és a kollektív tudat ébresztéséhez, amely megnyit minket az előttünk álló lehetőségekre. Innentől kezdve nekünk kell elképzelnünk és közösen megalkotnunk azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tennünk, hogy felépítsük azt a kapcsolati kultúrát, amely méltó egy embernek való társadalomhoz, amelyre mindannyian vágyunk.

Remélem, hogy ez az írás inspirációt ad arra a barátaimnak,  hogy dolgozzunk ki együtt egy „alapozó” anyagon és gyakorlati tréningen, amely hatékony segítséget ad a magasabb kapcsolati kultúra előmozdítására.

JóMagam

https://www.facebook.com/CollaborativeSociety

Gyertyánági Endre, 2023-10-18, módosítva: 2024-02-06

<< Írások